Életműdíjat kapott a győri sportlövő

Kikapcsolja még mindig a lövészet

Sportlövészet
Szeitz Tibor

– Mit jelent önnek ez a díj? – kérdeztük a győri klasszist.
– Ha humorosan szeretnék fogalmazni, akkor azt mondanám, nyilván a koromnak szól. A viccet félretéve, s tudom, ez sablonosnak hangzik, de számomra rendkívül megtisztelő, s nem is számítottam erre az elismerésre. Persze kicsit szomorú is vagyok, hogy épp Dia neve van rajta, aki szenzációs egyénisége volt ennek a sportágnak.
– Minden idők legeredményesebb magyar sportlövője, de az öreg kontinensen, sőt, a világban sem nagyon van, aki több érmet szerzett volna világversenyen. Pontosan hány vb-, EB-, Világkupa-győzelme van?
– Ha jók a számításaim, a márciusi Európa-bajnokságon szerzett bronz volt a százötödik érmem, amit valamilyen világversenyen kaptam. Valóban, talán ennyit senki sem szerzett a pályafutása alatt, viszont azért az az igazsághoz tartozik, hogy a rangsorban az olimpiai bajnoki címek, helyezések tekintetében vannak, akik megelőznek.
– A sok közül melyik eredményére a legbüszkébb?
– Nem is helyezést, inkább versenyt, versenyeket emelnék ki. Az első igazi nagy viadal, amit megnyertem, az a kilencvenhármas brnói Európa-bajnokság volt. Ez egy úgynevezett nagy EB volt, ahol mind a négy számot lőttük, s én a csapattal együtt hét érmet szereztem. A következő egy vb Finnországban, 2002-ben. Az is egy nagy vb volt, ahol egyéniben arany- és bronzérmes is voltam. Nagyon szép emlék még, amikor a 2012-ben, egy hónappal a győri leigazolásom után a győri vb-n világbajnok lettem.
– Ha újrakezdhetné is ugyanezt a sportágat választaná?
– Ez teljesen egyértelmű. A mai napig szeretem, kikapcsol a lövészet. Természetesen lennének dolgok, a felkészülésben például, amiket már másképp csinálnék, de azt hiszem, ez az élet más területén is így van. Sokszor csak utólag vagyunk okosak.
– A legutóbbi, norvégiai EB-n bronzérmet szerzett, s már előtte érezhetően jó formában volt.
– Tavaly munkahelyet váltottam, s most egy sokkal stressz­mentesebb környezetben dolgozom, ami bizony kihat a versenyzésemre.
– Nemrég volt ötvennégy éves, meddig lehet még ezt ezen a színvonalon csinálni?
– Amíg az egészségem alapvetően engedi, s a reflexeim a helyükön vannak, szeretném folytatni. Minden élsport megterhelő, de amíg le tudsz úgy menni egy-egy edzésre, hogy azt mondod, ez jólesik, addig csinálom. Amikor már úgy mész gyakorolni, hogy le kell menni, mert ott kell lenni, na akkor már el kell ezen gondolkodni.
– Látja már itthon az utódját?
– Most sajnos nem. Nyilván ebben közrejátszik, hogy nem olimpiai szakágról van szó. Célt ki kell tudni tűzni egy utánpótláskorú gyereknek, ám ennek hiányában nagyon nehéz motiválni őket. Van ugyan néhány lelkes kis srác, de a sok-sok gyakorlást kellő nagyobb motiváció nélkül nem nagyon lehet elvárni. Ettől függetlenül bízom benne, lesz majd, aki átveszi a helyem.


Sike József 54 évesen is a világ elitjében sportol.
Fotó: MW
--

Szeitz Tibor

szerkesztő, újságíró

Mediaworks Hungary Zrt. 

Kisalföld Kiadó

9021 Győr, Újlak u. 4/a.

T: +36 96 504 451

M: +36 30 8279172

E: tibor.szeitz@mediaworks.hu

W: www.mediaworks.hu, www.kisalfold.hu

__________________________________